Kedves Olvasó!

Megtiszteltetés, felelősség, egyben nehézségekkel terhelt szolgálat a Fenntartható fejlődés bizottsága elnöki helyét betölteni. A nehézségek a fenntartható fejlődés megértésének sokféleségéből, az értékek és az érdekek különbözőségéből adódnak.

A fenntartható fejlődésről alkotott nézetek skálája a köztudatban általában a gazdasági növekedés fenntartásától a környezet jó állapotának megőrzéséig terjed. Ritkaságnak számít az a megközelítés, hogy csak az a gazdasági növekedés tekinthető fenntarthatónak, amelynek a hasznai igazságosan terülnek szét a társadalomban, amely nem jár a környezeti terhek további növekedésével, és amely révén elérhető, hogy a társadalmi szükségletek kielégítése bolygónk eltartóképességét és terhelhetőségét ne haladja meg. A fenntarthatóság így egyszerre a gazdasági, a társadalmi és a környezeti szempontok mérlegelése, és elvileg a politika felelőssége ennek kiegyensúlyozása.

Sajnos azonban naponta szembesülünk azzal, hogy mindenütt a világon a gazdasági növekedés kap elsőbbséget anélkül, hogy a közben keletkező környezeti károkat mérlegre tennék. Sajátos azonban, hogy a környezetet érő emberi gondatlanság és felelőtlenség előbb vagy utóbb miránk hull vissza. Mi okoztuk az éghajlat változását, a biológiai sokféleség csökkenését, a talaj degradációját, az elsivatagosodást, a nitrogénciklus felborítását, az ivóvíz elszennyezését és tartalékainak kimerítését, a természeti erőforrások gyors ütemű kiaknázását, és az általunk okozott bajokkal most nekünk is kell szembenéznünk. Illetve kellene már egy ideje, ám a mindennapi gyakorlat ennek a szembenézésnek a halogatása. Rendíthetetlenül bízunk a technikai haladásban, abban, hogy tudásunk válaszokat talál sűrűsödő gondjainkra.

A fenntartható fejlődés azonban nem a jobb és hatékonyabb technikai megoldásokban gyökerezik, hanem a helyes mérték és értékrend megtalálásában. A helyes mérték az egybolygós életmód.  Ahogy a háziasszony nem teheti meg, hogy minden hónapban a másfélszeresét költi el a család jövedelmének, úgy az emberiség sem használhat fel másfél bolygónyi erőforrást egy év alatt. Már pedig jelenleg ezt teszi, súlyosan veszélyeztetve a saját és a következő generációk életlehetőségeit.

A fenntarthatóság etikai alapja az értékek kiegyensúlyozottsága. Ezzel szemben anyagias világban élünk, ahol az olyan értékek, mint a kölcsönös nagylelkűség, a barátság, a bizalom, a tisztelet, az egészség, a biztonság, a békesség és a jó környezetminőség hátrébb sorolódnak az anyagi jóléthez képest. Azt képzeljük, hogy az anyagi javak megléte biztosíthatja számunkra a többi értéket, hogy pénzen lehet bizalmat, szeretetet, megbecsülést, boldogságot, egészséget vagy jó környezetet vásárolni. A viszony pedig éppen fordított: a kiegyensúlyozott, egészséges, megbecsült, békében élő emberek társadalma tud csak anyagi értékeket teremteni. 

A fenntarthatóság gyakorlásának az a nehézsége, hogy amíg a gazdasági jó élvezete azonnali, és mindenki által kívánt, addig annak negatív környezeti hatásait át lehet hárítani a jövő generációra vagy közös környezetünkre, bolygónkra. A politika és a politikusok felelőssége itt érhető tetten. A politika nem mond szívesen nemet a választói akaratra, így a közvetlen, azonnali igényeket igyekszik kiszolgálni a jövő számlájára.

Valakinek azonban a jövőre is gondolni kell. Azt szeretném, ha ez a lelkiismeret a Fenntartható fejlődés bizottsága lenne. Bízom az emberekben, bízom politikustársaimban, függetlenül attól, hogy melyik párthoz tartoznak. Azt remélem, hogy a bizottság tagjai képesek lesznek felülemelkedni a rövid távú politikai érdekeken, és következetesen kitartanak majd a fenntartható fejlődés értékei mellett.